Álmok

Álmainkban hősök vagyunk, esetleg áldozatok. Álmainkban tovább éljük a hétköznapokat egy kissé másképp. Álmainkban nem a hétköznapokat éljük meg, s nem is kissé másképp. Álmainkban szörnyek üldöznek, majd pediglen meg is kell birkózni velük.

De álmodni másról is lehet. Ki ne álmodott volna a repülésről? Talán ennek köszönhetjük az első hőlégballont, a léghajót, a légcsavaros repülőgépet, a helikoptert, a sugárhajtású repülőgépet, a RAMJET-et, a rakétát, az űrhajózás kezdetét...

Álmodni lehet bárhol. A sötétben is. Ott ahol mumus lakik az ágy alatt, ott, ahol a sötétség minden zugában szörnyek leselkednek ránk... Lehet, hogy ez inspirálta a tűz őrzését, a kovakövet, a gyufát, a villanykörtét, az ívfénylámpát, a neoncsövet, a LED-es fényforrásokat, a plazma fényforrásokat, a ...

Álmodni és álmodozni mindenhol lehet, akár egyedül is. De ha hívhatnánk valakit... Talán... Aki az óceánon keresztül üzent, aki vasreszelékkel megtöltött üvegcsövet és csengőt használt, s azok, kik kitalálták és fejlesztették az elektroncsöveket, a tranzisztorokat, az integrált áramköröket... Ki feltalálta a telefont, az amplitúdó-modulációt, a frekvenciamodulációt, az analóg-digitális átalakítót és az ellentettjét, kik kifejlesztették az internet alapjait... Talán mind egyedül érezték magukat.

De egy a közös mindegyik feltalálóban. Az álmaikat követték. Talán már nincs is oly messze, hogy álmaink, vágyaink közössé legyenek. Az, hogy mindenki minden gondolata a közösség gondolata legyen.

Bár az álmok néha zavarosak. Néha összemosódhatnak a valósággal (ami nem ajánlatos, me' ha az ufók besugározzák elektromágneses hullámokkal a zember seggelyukát [nem akkora egy nagy poén!])...

De azért álmodni, álmodozni merni, s akarni kell! Mert az álmok és a vágyak segítették az embert előrejutni, no meg a hit. Hit abban, hogy álmainkat képesek vagyunk valóra váltani.A hit abban, hogy nem lehetetlen. Szinte semmi sem.

Valahogy így jutott el az ember a bunkótól az atomerőműig.

A kis ötlet

Ha valaki ingerenciát érez reá, akkor megvalósíthatja bátran az alábbi ötletemet - jogdíjat nem kérek érte, de véleményem szerint nem is az évszázad üzlete.

Szóval ha annyi felesleges pénzem lenne, mint amennyi nincs, akkor beruháznák egy domainnévre, s csapnák alá egy soványka php, sql, és vagymi motortot. Friss zöldség, gyümölcs, tojás, tik (aka.: csirke), paprika, hagyma, blabla, kereső.

Hol laksz? Kiskunborzasztó. Mit keresel? Réti prüntyőkét. Aszongyahogy... A környéken a legközelebb Gipsz Jakabnál találsz ilyet, áfás számlát ad, rendelkezésre álló mennyiség hat tonna, cím: Vegasz Sziti, Simagöröngyösi út 8. A legolcsóbb meg tíz kilométerre messzetávolabb Barátságos Áron őstermelőnél, akinek még permetszerre sem telik, de van két mázsája a Réti Prüntyőkéből, cím: Alsórekettyés, Alsósimakeresztharánt utca 13/b 4. emelet, hatos ajtó, nyolcas szoba, tel.: 0690-999999. A szomszéd Rózsi néninél meg tiktojás van negyvené' darabja (link).

Szvsz lenne ilyen izére kereslet e világban...

Közelítés II.

Szép ékes anyanyelvünkön a következőként kell kiejteni a Successive Approximation ADC mozaikszavát (SAR): szar. De amúgy jó.

Előnye az, hogy ahány bites az ADC, annyi lépésből meg lehet határozni a bemenet értékét. Magyarán elaszondva, 8-bites felbontás esetén (256 'lépcső') 8 lépésben, tizenhat bit esetén tizenhatban, s így tovább. Bővebben a Visszacsatolt AD-k fejezetben a wikin.

Jelen pillanatban még csak most jöttem reá egy-két dologra. Mint például a bitszintű műveletekre, blabla. Eddig nem kellett.

Pascal alatt a legszerencsésebb kibuzergálni egy változót, melynek a hosszát az ADC felbontása határozza meg alapesetben. 8 bit felbontás esetén elég a byte, vagy a shortint - melynek hossza egy bájt, azaz 8 bit. 16 bit esetén word vagy integer típus kelletik, felette meg szabad a gazda (dword, longword, itd). Egyelőre maradok a 8 bitnél - érthetőbb. S még mindig az a tényállás, hogy vesszük a felét, ha kisebb akkor levonjuk a felének a felét, ha nagyobb, akkor hozzáadjuk a felének a felét. S ezt még mindig a bitszintű műveletekkel a legegyszerűbb megoldani, hiszen én annyira belebonyolódtam az if-then-else-case láncolatba, hogy az már szörnyű. Meg valami rejtélyes okból kifolyólag mindig hülyeség lett a végeredmény.

Egy példakód vala sorban:

Először is deklarálunk egy megfelelő hosszú változót a programunkban. Mondjuk FreePascal alatt...

var SAR : byte = %10000000;

A százalékjel azé' van, mert binárisban etetjük a gépet adatokkal. Hexben némileg rövidebb a kód, de véleményem szerint nem olyan szép és átlátható. :]

Aztán jön az, hogy megkérdezzük a bementet, hogy kisebb-e az adott számnál a V_in. Ha nem, akkor a SAR következő bitjét növeljük egyel, ha igen, akkor csökkentjük egyel. A bemenet beolvasását, s a kimenet írását a kedves olvasóra bízom...

case kisebb_e of

true: SAR_Plusz;
false: SAR_Minusz;

end;

Már csak ki kell fundálni az alapvető műveleteket. Zárójelesen azé' megjegyezném, hogy az összeadás, a kivonás, az egyéb relációs műveletek itt nem a helyes eredményt adják... Így maradnak a bitszintű operátorok.

procedure SAR_Plusz;

begin

if (SAR and %10000000) then SAR:=SAR or %01000000;
if (SAR and %01000000) then SAR:=SAR or %00100000;
if (SAR and %00100000) then SAR:=SAR or %00010000;

... és így tovább.

end;

A SAR_minusz eljárásnál az or helyett asszem XOR hívást kell alkalmaznunk.

Ennyit tudtam mondani, kérem kapcsojja ki!

Sasok

Ma kellett volna kelniük, erre tegnap már kibújt öt sasmadár, ezidáig meg tizenegy... Mehetek kukoricát recskálni nekik.

Ingyen kulcstartó

Kaptuk. A kedves főnökünktől. Lett új beléptetőrendszer, melyet egy RFID chippel lehet nyitogatni-zárogatni. Ha valaki elhagyja a kütyüt, akkor az háromezer pénz lesz alsó hangon. Meg bazd meg a jó kurva anyádat. Gondolta Stirlic. Kétszáz forintos lógócskáért elkérsz te háromezret? Faszkalap. Meg mi van olyankor, ha csak szimplán beszarik a lógóka? Lsd.: xeon-vaku közelről, villámcsapás, anyagok spontán megmihálylása, blabla... Aztán ha nincs áram a telephelyen, akkor se ki, se be senki se? A jó édes anyádat. Gondolta ismét Stirlic. De...

De a főnöknek és kedves fiának nem kell ám ilyen lógó! Azokat be kell engedni, akár motorral, akár ótóval, akár helikopterrel érkeznek. Ez meg lett vala mondva... De most vagy mindenki, vagy senki - ez meg az én véleményem az anyázás előtt.

Remény

Reménykedem benne, hogy holnap már végre átutalják azt a nyamvadt fizetésecskét. Abban is reménykedem, hogy ebben a csudálatos városban lehet még kapni ilyesmit.

Kapard ki!!!

Te és én... Kikaparjuk a szarból a gyöngyöt, a másik kolléga meg eladja. Mi a közös bennünk? Az, hogy lófaszt sem kapunk belőle...

No, nem mintha panaszkodnék, de... Éves szinten milliók vándorolnak át a kezem alatt, némely kolléga keze alatt meg még több. Felelősség? Az van. Fizu? Az nem sok, de abból is felelősséget kell vállalnom ezért és azért. Egy elbaszott dagasztás kenyérérét tartozom a cégnek 75 kiló liszt, másfél kiló só, másfél kiló élesztő árával. Plusz munkadíj, sütés, blablabla.

Az, ki árusítja a portékát, az sem jár jobban, de aki csak szállítja, az sincs túlfizetve... A bolt tulaja, ki tudja azt, hogy melyik balhét kire is kell rávernie, a cég tulaja, aki...

Szerintem mindenki tudja, hogy miről is írok. Vagy hozzam szóba a nem-megszorító politikusainkat? Akik arról beszélnek, hogy itt és ott faragni kell ebből és abból, miközben már tervezgetik a meg sem lévő pénzből építendő új stadiont, a félmilliárdos támogatást az xyz klubnak?

Esetleg a pénzembereket, kik szerint mindenhez csak pénz kell? A te házad, a szomszéd háza, a községháza, a bankok épületei, a közművek, az erőművek vajon miből épültek? Pénzből vagy az emberek munkájából?

Elég lenne ezen utolsó bekezdésen elgondolkodni... Bár fájó igazság az, hogy szinte mindenki pénzben mér mindent. Még az emberi életet is.

Te és én kikaparjuk, amaz megsüti... Ez meg éli életét. Jó pénzért.

Egykaros csaptelep

Elmostam a kávés poharat, s onnanatól nem lehetett elzárni a mosogatónál a vizet... Víz elzár, a csaptelep (nem, nem szelep-telep, de vajha mi?) szétszedéséhez pedig internyetes seggítséget vettem igénybe.

Bizton-bízva abban, hogy csak egy tömítés ment szanaszerte, nekiláttam a munkálatoknak.

Először is egy élesnek tűnő késsel kifeszítgettem a meleg/hidegvizes jelzőizét a karról. Aztán némi fényforrás segedelmével megsaccoltam az imbuszkulcs méretét - mely a csap fejének leszereléséhez kelletik kelletett. Menten le is cseréltem egy keresztfejes csavarra az ex-csavart... Kallantyú le, karima le. Angol-kulcs elő, bronzizé ki. Betét ki. Betét szétszedéséhez kelletett vagy egy vékonyabb pengéjű kés. A kerámiabetétek faszán csúsztak még most is. A kerámiabetéteket mozgató műanyag bizbasz meg egy kicsit megmihálylott.

Új használt csaptelep elő, aztán most fel. Tehát az ex-ex ment fel az ex-ex helyére felszerelt ex helyére...

Danamit rúd elő, fűrész elő, reszelő és smirgli elő, fúró elő. Asszem holnapután veszek új csapot... Valahogy egy ilyen kicsike bizbaszt elég nehéz kifaragni még hungarocellből is...

A kapálás és kaszálás délelőttről áthúzódott valamikorra...

Begyó

Kifordítottam az ásóval a földet, s ekkor láttam hogy a begyó nekiiramodott. De lehet, hogy kigyó volt, vagy esetleg kígyó, mindenesetre gilisztának vastag. Nem csaptam szét a hantot, mint ahogy eredetileg szándékomban állt - megállt a levegőben az ásó, had menjen, hiszen az is csak egy élőlény. Aztán feltűnt, hogy egy része itt maradt. Szerencsétlen begyót el sikerült vágnom egy menetben vagy négy fele. Ne szenvedjen sokat, csatt az ásó lapjával. Úgy is meghótt volna. Amúgy szerintem nem vízisikló. Annak nem keskenyedik ilyen hirtelen a fara. Meg nincsenek is ekkora fogai. Végül is... Nincsenek is fogai...

Keresőszó

Ma eszembe jutott és megemlítettem a gyógyszerésznek is. Be kellene rakni a kedvencek közé a "hol lehet venni fluorsavat" keresőizét. :) Már nem mintha drága lenne... De mi a faszomra is használná fel a kedves illető azt a savat? Miben tárolná? Hiszen nem mindenkinek telik spéci bevonattal ellátott tárolóedényre, ez a szar meg még az üveget is oldja, de ráadásul még az arannyal és a platinával is reakcióba lép. Továbbá ha bőrre fröccsen, akkor nincs megállás, jóformán a csontokig beég...