A sütőipar nagyon rövid története a huszadik században

A múlt század első felében többnyire kispékségek szolgálták ki a vásárlókat, a bolt többnyire egy házban volt a pékséggel, s a pék üzemeltette azt is. Faluhelyen az is divat volt, hogy a gazdasszony bedagasztotta a tésztáját, elvitte a pékhez, s az némi ellenszolgáltatásért cserébe formázta, kelesztette és kisütötte. Ezen időkben a kenyérbe raktak lisztet, vizet sót és élesztőt. Persze azért volt ekkor is választék, a fehér cipócskától a rozsos kenyéren keresztül a rozskenyérig mindent megcsinált az a pék... A péksüteményekbe a fentieken kívül még belerekhatott a pék cukrot, vajat, tejet, tojást - illetve mákot, diót, s különféle magvakat felhasználhatott a díszítésre, vagy töltelék gyanánt. A felhasznált liszt minősége többnyire kitűnő volt, jelenleg ilyen liszteket neveznek ún. javítólisztnek.

Aztán jött a dicső felszabadító hadsereg, majd pediglen a kommunizmus. Böhöm nagy  gyárakat építettek, s a kisebb pékségek egyszerűen megszűntek létezni.

A kenyér továbbra is a hagyományos eljárással készült, azaz kovászoltak, s a kovászhoz adagolták a maradék élesztőt, lisztet, vizet, meg persze a sót is - így készült a kenyértészta, a zsemle, meg minden ami kovászt igényelt. A centralizált termelés következtében egy üzemben előforduló liszthiba, vagy kenyérbetegség a környék élelmiszerellátottságát veszélyeztette, s nem lehetett a szomszéd péktől megvenni az árut ha baj volt... Így a különféle liszthibákat kiküszöbölendően különféle adalékanyagokat kezdtek el felhasználni a dagasztás közben. Azt hozzá kell hogy tegyem, hogy a liszt minősége fokozatosan romlott, ugyanis a szart is el kell adni, így a rosszabb minőségű gabonából készült őrleményt muszáj volt 'feljavítani' a kitűnő minőségűvel.

A péksüteményekbe a technika fejlődésének köszönhetően felváltotta a vajat a hidrogénezett növényi olaj (aka. margarin). Így aki vajas kiflit akar enni, az kenje meg vajjal...

A későbbiek folyamán megjelent a kovászpor is. Ennek az volt az előnye, hogy ha hirtelen kellett még kenyeret sütni, mondjuk műszak végén, s nem volt idő kovászolni (megsúgom hogy 6-12 óra az érési ideje!), akkor csak beleszórtak pár marékkal a tészta alapanyagaiba és már lehetett is dagasztani. Ekkortájt a kovászport hígkovász porlasztásával és kiszárításával készítették.

Továbbá a vállalat vezetői rájöttek arra, hogy a tejport könnyebb raktározni mint a tejet, ráadásul tovább eláll a cucc...

Aztán jött a dicső rendszerváltás, alakultak 'maszek' pékségek is. Innentől elkezdődött az egészséges piaci verseny, melyben mindenki jól járt, kivéve a fogyasztók és a pékek... Bár egypár tulaj rendesen megszedte magát. Ezen idő tájt jött divatba a baszottnagy kenyér, a hólyagos zsemle, ésatöbbi, ésatöbbi. A boltosnak (állítólag a vevőnek) az a kenyér tetszett, ami széép nagy volt. Bár igaz hogy spóroltak a sütéssel, így nem nagyon lehetett belőle rendes szeletet vágni, mert a héja erre dőlt a szeletnek, a bele meg amarra... Valahol ezen idő tájékában lett nagy keletje a lisztjavítószereknek is. Minnél olcsóbban jött ki a tulaj, annál jobb volt számára az xyz márkájú lisztjavítószer. Egypár fajtát betltottak, mert rákkeltő anyagokat tartalmazott, egypárat meg nem, azokat még most is eszi a kedves vevő...

A tulajdonosok szépen lassan rájöttek arra is, hogy a tojásport könnyebb tárolni, mint magát a tojást. A tejpor helyett meg átálltak a savóporra, mert az olcsóbb mint az elődje. A margarinból is a legolcsóbbat kell megvenni. Persze. 

A kovászolás meg kész időpocsékolás - azaz pénzbe került. Így kovászporral kellett dagasztani. Ámde a valódi kovászpor az drááága. Így maradt az olyan kovászpor, ami semmiféle ízt nem ad a terméknek, ámde legalább a savfoka meglesz neki, s a fogyasztóvédelem nem tudja megbüntetni a tulajdonost. Jó étvágyat kívánok a citromsvas kenyérhez.

Meg a liszt. A századelőn pl. a kenyeret több mint 70% víz felhasználásával dagasztotta a pék. Jelenleg ez az érték lisztől függően 55-60%. Ugyanis hiába kiváló minőségű a búza amiből al isztet csinálják, okvetlenül ki kell vonni belőle a glutint, majd pedig el kell keverni a maradék liszttel hogy ne menjen pocsékba. Mondjuk el lehet adni takarmánylisztként is, de hát az olcsóbba van, mint a sütőipari felhasználásra szánt haverja. Egyes pletykák szerint a lisztet még guargum őrleménnyel is feldúsítják, mert az őrlemény olcsóbb mint a liszt...

A tojásos tésztákat a vegetáriánus étrendet folytatók is bátran fogyaszthatják, ugyanis a tojáspor néha-néha teljesen állatmentes előállításban részesül. Azaz egy darab tojást nem használnak el hozzá.

A savópor az olyan mint a zsírszegény tej... Amiből már nem lehet tejszínt, tejfölt, túrót és ilyeneket készíteni, na azt porítják, szárítják...

A margarin az jó olcsó. Nemhogy a vajhoz nem hasonlít az íze, de nincs is neki. Ezenkívül állítólag a szervezet képtelen lebontani ezeket, így csak elrakja későbbre -  zsírpárna alakjában. Továbbá a telítetlen láncú szénhidrogéneknek vannak bizonyos mellékhatásai, erről sem írok itt vala. Gugli a barátod. Sok sikert azon fogyókúrázóknak, kik margarint esznek éjjel és nappal a zsír helyett. Apropó, zsír. Az sem látott forróságot amikor készült, hasonlóképpen finom hányásszagú mint a bolti 'jóárasított' társa. 

A termékek felületét sem tojással kell már kenni, van arra kalácsfény. Sokkal tovább eltartható mint a tojás...

Dió helyett többnyire dejót használnak a pékek. Azaz egy jóárasított őrölt magkeveréket, aminek az íze hasonlít a dióéra. Sajnos a mákot még nem tudják semmivel sem pótolni...

A túró, a sajt nyomokban tartalmaz állati eredetű fehérjét is. De van amikor egyálltalán nem tartalmaz ilyen veszélyes dolgokat. Még a végén megfertőződnének a kedves vásárlók.

A tepertőkrémben állítólag van tepertő is. Ez a meglepetés erejével hatott rám.

Ja, igen. Van amikor a pékség nem képes eladni a portékáit, s ilyenkor jön az agyalás ohgy mit is lehetne kezdeni azzal a pár mázsa kenyérrel, ami megmarad... Ezekről még csak pletyka szinten hallottam. Lehet olyat is csinálni, hogy a boltoktól viszáruként megjelenő kenyeret le lehet szeleteltetni, s máris mehet ki a boltba... Vagy lehet belőle csinálni zsemlemorzsát és szépen beleszórni a tésztába... Esetleg le lehet áztatni, s azt beledagasztani a kenyerekbe. Mindegy, csak a jóárasítással jól járjon mindenki.

Egyes üzemekben már nincsenek is ilyen veszélyes alapanyagok, ott már csak kalácspor meg ilyesmik találhatóak meg. A pék kiengedi a lisztet és a vizet, kiméri a port, rádobja az élesztőt, s már lehet is dagasztani. Ez még csak a 'multik' sajátsága.

Nos, ezen  rövid összefoglaló után jó étvágyat kívánok mindenkinek az élelmiszeripar álltal előállított termékekhez, s kiváncsian várom hogy mit fog hozni a jövő, s hogy milyen szarokat minőségi termékeket fognak behozni kishazánkba...